Honnan ered a Valentin nap? Kiemelt

Értékelés:
(0 szavazat)

Mindent a szívecskés ünnepről

Van akit felfokoz és van akit kifejezetten taszít. Előbbi tábor a szerelme iránti hódolat kifejezését, a utóbbi viszont a kötelező romantikázást és a fogyasztói szükségletek kiélését látja benne. Tény, hogy a legtöbb ember számára a Valentin nap a virággal, az éttermi számlákkal, a popcorn illatával és a legújabb hollywoodi romantikus film bemutatójával függ össze, leginkább fogyasztóspecifikus ünnepünk mégsem az amerikai popkulturában, hanem a keresztény és a pogány hagyományokban gyökerezik.

 

A névadó egy bizonyos Szent Bálint (Valentin, Valentinus) volt, aki a szerelmesek, lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentjeként tevékenykedett. Világszerte, de főleg az angolszász országokban Bálint napján (február 14-én) tartják a Bálint-nap (angolul Valentine's Day) ünnepét, amely Magyarországon az angol nyelvű elnevezés átvétele miatt Valentin-napként vált ismertté és népszerűvé az 1990-es évektől kezdődően. Ezen az ünnepen (amelynek vallási eredete napjainkra elhomályosult) a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket. Bár február közepéig erre még várni kell, összeszedtünk pár érdekességet a témával kapcsolatban.

 

Pogány előzmények

Az ünnep eredete az ókorba, a Római Birodalom idejére nyúlik vissza. A rómaiak az ünnepet Lupercus és Faunus isteneken kívül a Rómát alapító legendás testvérpár, Romulus és Remus tiszteletére tartották meg, nevét pedig a Lupercal nevű barlangról kapta, ahol a monda szerint egy farkas a városalapító két fiúcskát szoptatta.

 

A Faunus és a Lupercalia (másnéven Februca) ősi eredetű pásztorünnepeit február 13–15 között tartották. A Lupercalia tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. A papok ekkor a februa nevű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főleg a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon számukra.

 

A termékenység ünnepének azonban voltak kellemesebb részei is, amelyek Juno istennő, a házasság pártfogójához kötődnek. A fiatal leányok ekkor Juno templomába mentek, hogy ott szerelmi jóslatot kapjanak az igazi partner kiválasztásához. Mindeközben a férjek virágot ajándékoztak feleségüknek, az egyszerű nép (plebeius) ifjú férfiai pedig tombolát húztak a még hajadon nők neveivel. Az így létrejövő párok egymással jártak egy ideig és néhányan a szóbeszéd szerint valóban egymásba szerettek. Ez a népszokás sok római arisztokrata szemében erkölcstelen volt.

 

Hogyan kerül képbe a kereszténység?

Egy legenda összefüggést teremt egy Valentinus nevű keresztény mártír kivégzésének napja 269. február 14. és az ugyanezen napra eső Lupercalia ünnep között, így keveredtek a régi római szokások a keresztény mártír történetével. Az ókori pogány ünnepek és a későbbi Szent Bálint nap közötti közvetlen kapcsolatra azonban nincs bizonyíték.

 

Szent Bálint, Terni püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját, miszerint azelőtt, hogy keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. A hagyomány szerint mielőtt február 14-én kivégezték volna, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni, a friss házasokat pedig még kertje virágaival is megajándékozta. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek.

 

Valentin nap az újkorban

A 15. század vége óta vannak „Valentin párok” Angliában, akik egymásnak kisebb ajándékokat vagy költeményeket küldenek. A virágok ajándékozásával való kapcsolat Samuel Pepys költő feleségére Elizabeth Pepysre vezethető vissza, aki 1667-ben férje szerelmes levelére egy virágcsokorral válaszolt. Az angol nemesi társaság köreiben ettől kezdődően honosodott meg a levélváltás és virágküldés szokása.

 

De itt még nem áll meg a történet. Az angol kivándorlók magukkal vitték a Valentin-napi szokásokat az Egyesült Államokba, ahonnan a második világháború alatt, az amerikai katonák révén került vissza Európába. 1950-ben Nürnbergben volt az első ehhez kötődő bál, és ekkor vezették be hivatalosan is a Valentin-napot. Ez már nagyon hasonlatos volt a ma is ismert formájához. Elsősorban a virágtermesztők és az édességipar reklámjai révén vált általános ismertté, amit az édességcsomagok, kártyák és parfümök követtek mint a Valentin nap fő „szponzorai”. Míg év közben főként a nők azok, akik a virágokat vásárolják, addig Valentin napján a férfiak vannak többségben. A vörös rózsák ára ilyenkor erősen felemelkedik.

 

És azt tudtad, hogy...?

Shakespeare Hamletjében a megőrült Ophelia Szent Bálint napjáról énekel, amelynek éjszakáján a leány bement a legényhez és már nem leányként jött ki tőle. A japán szokás eltér a nyugatitól. Február 14-én a hölgyek csokoládéval ajándékozzák meg imádottjukat, de akár férfi munkatársaikat, ismerőseiket is. Egy hónappal később (White Day) viszonzásként fehér csokoládét kapnak ők ajándékba. Itáliában pedig a szerelmespárok többnyire hidakon vagy folyóknál, tavaknál találkoznak. Ezeken a helyeken a kerékpárok elhelyezésére szolgáló tárolók vannak, amikre többnyire nem a kerékpárokat lakatolják le, hanem egyszerűen csak magát a lakatot zárják rá az alkalmatosságokra, a nevük kezdőbetűjével. Nagyobb lakatokra ráragasztják fényképüket is. Miután a lakatot lezárták, a pár tagjai egy-egy kulcsot dobnak a vízbe, miközben kívánnak valamit. Magyarországon a népi hagyomány szerint ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Úgy tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek, vagy hogy ekkor jönnek vissza a vándorló vadgalambok. Voltak olyan területek, ahol e napon szokás volt a madarakat etetni.

 

Mindezekből látszik, hogy a Valentin nap sokkal összetettebb és mélyebben a kultúrában gyökerező ünnep, mint amit általában neki tulajdonítunk, bár azoknak is igazuk van, akik csupán a mértéktelen fogyasztás szinonimájaként értékelik. Nem feltétlenül kell azonban azokhoz a szokásokhoz igazodni, amiket a fogyasztói kultúra ránk testál. A szeretet kifejezése jelen van az egyszerű gesztusokban is, és ezt kell szem előtt tartani ezen az ünnepen!