Bejelentkezés
Regisztrálás

Fiatal tehetségek a komolyzene világában

Értékelés:
(0 szavazat)

 

Hogy mennyire él és lélegzik a komolyzene Bartók Béla és Kodály Zoltán hazájában, arra kiváló példát szolgáltatott az Új Magyar Zenei Fórum versenye, amelyen a fiatal zeneszerző generáció mutathatta meg kreativitását, látásmódját a hangokon keresztül. A BMC és a Müpa szervezésében megvalósult, immáron ötödik alkalommal megrendezésre kerülő versenyen két fő kategóriában hirdettek győztest.

 

Balogh Máté muzsikus családból származó, Artisjus-díjas magyar zeneszerző. 23 éves kora óta a zeneszerzés mellett a Liszt Ferenc Zeneművészeti szakán is tanít. Az Új Magyar Zenei Fórumon kamaradarabok kategóriában ért el első helyezést, Pseudomarsch című darabjával.

 

Zs: Mit kell tudni az Új Magyar Zenei Fórumon díjazott kamaradarabodról?
Balogh Máté: Ez a munkám egy fúvószenekari induló. A cím szószerinti fordítása: „ál-induló”. Megpróbáltam összegezni a katonazene történetét, a francia barokk Lullytől kezdve, Schuberten és Mahleren át egészen az Eviva Espanáig. A darab mindennel rendelkezik, amivel egy indulónak rendelkeznie kell, formailag, hangszerelésileg egyaránt. Nem volt célom egy „stílusgyakorlat” létrehozása, inkább tovább szerettem volna fejleszteni a műfajt. Reményeim szerint művem az induló történetének legújabb szereplője.

 

Zs: Ha nem csak a hangszerek számát nézzük, miben más egy kamaradarab, mint egy nagyzenekari mű?
BM: A nagyzenekari darabok – nagy számú előadóik miatt – elsősorban a tömeget képviselik a zenében. A kamarazenei légkör jóval személyesebb: minden hangszernek lehetősége van egyenrangú félként részt venni a zenei diskurzusban. Ugyanezért jóval koncentráltabban kell megfogalmazni a zenei gondolatot egy kamaraegyüttes esetében. Kevesen gondolnák, de minél kevesebb hangszeres előadót foglalkoztat egy darab, annál nehezebb megkomponálni. Ebben a darabomban egyébként viszonylag nagy apparátussal (16 előadóval) dolgoztam. Ha mindannyian egyszerre vesznek részt a zenei folyamatban, akkor azt már egy nagy egésznek, ha úgy tetszik tömegnek halljuk: az egyes szereplők elveszítik egyéni színüket.

 

Zs: Zenész családból származol, ez hogyan befolyásolta, hogy te is a zene útjára lépj? Milyen tanácsokkal egyengették utadat a szüleid?
BM: Mindenképpen befolyásolta, hiszen magzat korom óta mindenhonnan a zene vett körül. Szüleim azonban sosem erőltették a pályát. Először zongorán, kürtön, klarinéton, trombitán, tubán játszottam, de egyiken sem eléggé kitartóan – végül elkezdtem komponálni és ebben éreztem igazán jól magam. Mostani munkám egyébként az apukám által vezetett dunaújvárosi fúvószenekarokhoz kapcsolódó élményeimhez nyúlik vissza. Szüleim tanácsai főleg az iskolaválasztásra korlátozódtak, a komponálási folyamatokba – a legelső lépéseket leszámítva – sosem szóltak bele.

 

A teljes cikk megjelent a Zsiráf Magazin októberi számában, amit IDE KATTINTVA olvashatsz el!