Bejelentkezés
Regisztrálás

Botrányhősnő és feltaláló

Értékelés:
(0 szavazat)

Kezdjük egy találós kérdéssel. Mi a közös a filmtörténet első orgazmus-jelenetében és a titkosított adatátvitel rendszerének elvében? A válasz egy név: Hedy Lamarr. A huszadik század harmincas éveinek ikonikus nőalakja egyszerre volt színésznő, szexszimbólum, botrányhős és feltaláló. Lamarr kalandos életének összefoglalására talán kevés is egy cikk. Színészként élete végéig megragadt a „dekoratív kellék” szerepében, miközben olyan szabadalmak fűzőnek a nevéhez, mint az „alkalmazkodó frekvenciaugrás” elve, amely nélkül ma aligha lenne Bluetooth-ról és a wi-fi-ről beszélni.

 

Karrier, botrányos kezdéssel

Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan állj, és nézz bután.” – Meglehetősen provokatív mondat ez olyasvalakitől, aki a szó legklasszikusabb értelemben vett polgári családba született. Lamarr 1914-ben Hedwig Eva Maria Kiesler néven Bécsben látta meg a napvilágot, egy osztrák bankár és egy magyar gyökerű zongoratanárnő gyermekeként. Házitanítók nevelték fel, és meglehetősen jó munkát végeztek: 10 éves korára négy nyelven beszélt, kiválóan zongorázott és táncolt.

 

A tehetséges lányt hamar magával ragadta a színészet, Berlinben szívta magába az alapokat, majd Bécsbe visszatérve gyorsan bekapcsolódott a filmiparba. Tizennyolc évesen két rövid jelenettel beírta magát a mozgókép történetébe. Gustav Machaty cseh rendező 1933-as Extase (Extázis) című filmjében premier planban mutatják az arcát orgazmus közben, majd egy rövid úszójelenetben meztelenül mutatkozik. Mindkét jelenet úttörő a maga korában, és óriási botrány: XII. Piusz pápa elítéli a Velencei Biennálén bemutatott filmet, az Egyesült Államokban be is tiltják a vetítését. Ebben az évben azonban még egy fontos esemény történik Hedwig életében, ami meghatározza későbbi útját.

 

Ha tetszett a cikk, a folytatását IDE KATTINTVA elolvashatod a Zsiráf Magazin januári számában.