Csillagvilág

Értékelés:
(0 szavazat)

Szerelmes párok randevúit színesítik be a csillagok, melyek létezését sokáig csodának tartották. A kialakulásukkal kapcsolatban rengeteg teória akad, de most akár a csillagok az eget, bevilágítjuk a tudás eme területét is.

 

Életciklusok

Egy-egy csillagot megvizsgálni nem lehet, hiszen túl hosszú az életük ahhoz, hogy valaki ezt végig tudja követni. Becslések szerint ez az idő tízmilliárd években mérhető. De ha ezeket a csillagokat külön-külön vizsgáljuk, akkor megfigyelhetjük különböző életszakaszaikat. Születésüket, virágzásukat és látványos halálukat is.

 

A csillagok élethossza sem azonos, hiszen méretüktől függően más és más. Minél nagyobb, annál rövidebb ez az időtartam, ám fényességük is ehhez hasonló utat jár be. Például a Nap közepes tömegű és nyugalmasan világít. A legkisebb csillagok csak pislákolnak, de akár több százmilliárd évig is élhetnek.

 

Születés

A világűrben sok köd található, ezekben egy máig ismeretlen hatásra több helyen is elkezd az anyag sűrűsödni. Saját tömegvonzásuknak köszönhetően lassan összehúzódnak. Ezt a folyamatot nevezzük gravitációs kontrakciónak, mely után a felszabaduló nagy mennyiségű energia hatására a gáz és a por felhevül és izzani kezd. Így jönnek létre a protocsillagok.

 

Ezek belsejében vagyis a magban a legsűrűbbek és legforróbbak. Hőmérsékletük folyamatosan növekszik egészen addig, amíg el nem éri a tízmillió fokot. Ekkor a gázban megkezdődik a magfúziós folyamat, amely során a hidrogénatomok héliummagokká egyesülnek. Ennek köszönhetően rengeteg energia szabadul fel, mely sugárzás formájában távozik az űrbe, így hő és fény keletkezik a felszínen. Ekkor már igazi csillagról beszélhetünk.

 

A távozó sugárzás hatására a környezetben felhevülő gáz olyan kifelé irányuló nyomást fejt ki, mely a mag felé ható gravitációt ellensúlyozza, így a csillag nem omlik össze. Mérete, energia kibocsátása és hőmérséklete is állandóvá válik. Az ilyen korban lévő csillagokat a szakértők a fősorozaton helyezik el, a Hertzsprung-Russel diagramon (HRD). Ez egy olyan ábra, mely vízszintes illetve függőleges tengelyén a csillagok színképtípusát és fényerejét jelzik. A legapróbb tömegű csillagkezdemények sosem izzanak fel a nukleáris folyamatok beindulásához, így egy bizonyos idő elteltével összehúzódnak. Ekkor a tudósok vörös vagy barna törpének nevezik őket. Utóbbit először 1987-ben fedezték fel.

 

A teljes cikket IDE KATTINTVA elolvashatod a Zsiráf Magazin januári számában!